Futtomban

Úgy gondoltam írok egy csöppnyit, hogy jelezzem nem lettem elveszett bárányka, s ha nem is virulok, de élek.
Immár 2 hónapja koptatom az előadótermek padját a főiskolán és igen... jobbra számítottam. De ezt ne is firtassuk, ez van ezt kell szeretni, ezt kell tanulni..
Valójában máshol szerettem volna folytatni a tanulmányaimat, de sajnos lebeszéltek róla. Már megbántam, hogy hagytam magam. Biztos másképp tenném ha visszapörgethetném az időt.
Most idegenforgalmi szakmenedzser nevezetű szakon tanulok.. előtte azt hittem szép lesz, jó lesz, mert anno a nővérem is hasonló szakon végzett és ő nagyon szerette.. hát nekem nem jött be. Csak remélni tudom, hogy ez nem marad így és belerázódom a dolgokba. De most érzem csak, hogy milyen rossz, ha az embernek nem jön össze az amit annyira szeretett volna. Ennyit a lelkizésről. Nem ilyen posztnak szántam, mégis ez lett belőle :D

És, hogy rosszkedvemet fokozzam: az imént olvastam, hogy szeretett, drága horvát válogatottunk nem jutott ki a jövő évi foci VB-re. Mégis kiknek fogok szurkolni???? :P
Na persze ennyire nem vészes a helyzet :) Akadnak még kedvencek, csak furcsa lesz a horvátok nélkül... azért az az EB nem volt semmi.
De Bilič bácsi marad 2012-ig =)))) Juhúúú!!!