Vééééégeeee...

Az utolsó vizsga is megvolt. Hál' Isten. Nehéz volt az elmúlt néhány hét, de túl vagyok rajta. Megünnepeltük, ahogy azt ilyenkor meg kell. Most már nincs más dolgom, csak várni... a levelet, hogy felvesznek e az áhított főiskolára. Tessék nekem kézzel-lábbal szorítani! Köszönjük. :)
Múlt héten megleptem magam egy szép felsővel és egy pár cipővel. Jót tett a lelkemnek :D
Pláne, ha még tudnám is őket hordani... de ilyen időben lehetetlen. Nem lehet ezen a bolondos júniuson kiigazodni, egyik nap 30°C van és meg kell dögleni, 2 nap múlva meg örüljünk ha eléri a 15-öt és a nap 24 órájából kb. 2 percre eláll az eső. Félelmetes.
Megyek is aludni.

Idegesség és szép emlékek

Nos... kissé fáradtan, meggyötörve, kiégve, ugyanakkor valamelyest megkönnyebbülve ismét itt volnék. 3 megmérettetésből 2 kipipálva. Az utolsóra két hét múlva kerül sor. Különben meg jól vagyok...azt hiszem. Ma egész szép idő volt, ami jókedvre derített. Csak egy dolog aggaszt, de igyekszem pozitív oldalról szemlélni a dolgokat. Osztályommal tervezünk egy búcsúbuli féleséget is, néhányan nagyon fognak hiányozni, igazán megkedveltem őket és sose felejtem el az együtt átélt őrültségeket, bulikat, örömöket. Mindig nehéz egy kicsit, ha az ember egy jól összeszokott társaságot, a megszokott dolgokat maga mögött hagyva belép az ismeretlenbe. De minek is beszélek erről... nyilván mindenki ismeri az érzést.

Nagyon fáj a gyomrom. Szeretnék lefeküdni és aludni egy jót, de ahogy hallom ez nem mostanában fog sorra kerülni. Imádom a szomszédjaim. Mindig tudják mikor kell dorbézolni. -.-