Hol van az a régi nyár..

Ismét túl vagyok egy mozgalmas héten. Sajnos Szabinámmal nem jött össze az Adriázás, de megbeszéltük, hogy őszi szünetben bepótoljuk, ugyanis előreláthatólag semmi fontosabb dolgom nem lesz a szünetben (ennek most kifejezetten örülök), és már szükségem is lenne egy kis pihenésre, kikapcsolódásra.

Dupla öröm, hogy végre megint van MOZI! Tudni illik kb. másfél éve bezárták, mert nevetségesen kevés volt a vendég... szép. Kár lemondani egy ilyen jó dologról, csak azért mert a legújabb XYZ filmeket le lehet tölteni az internetről, és az emberek sajnálják azt párszáz forintot kiadni. Oké, megértem, de nem ugyanaz ha az ember otthon nézi a filmet egyedül vagy másod-harmad-negyed(stb.)magával. A mozinak hangulata van. Szerintem. Lehet, hogy csöppet elfogult vagyok, de én imádok moziba járni és sosem értettem ezt a fajta hozzáállást. Úgyhogy jövő héttől megrohamozom és rendszeres látogatója leszek ^^ Ha pedig sikerül rá vennem a baráti kört is, akkor meg pláne jó kis élmény lesz.

Szép idő van kint. Bár eléggé hűvös, de szépen süt a Nap. Kár, hogy még nincs kocsim, olyan szívesen kiautóznék a Balatonhoz. Apu egy balatoni kis faluban született és nőtt fel, így gyerekkoromban rengetegszer mentünk a Balcsira és környékére. Nyáron fürdeni, a többi évszakban pedig kirándulni vagy a partra egy-egy órára. Jó volt. Most már sajnos egyre ritkábban járunk arra, és hiányzik. Főleg ha az ott eltöltött régi nyarakra gondolok. Sokan mondják, hogy utálják a Balatont, mert egyre rosszabb, unalmasabb, sok a szúnyog meg sorolhatnám... Lehet, hogy így van, de nem érdekel. És remélem, hogy jövőre lesz alkalmam újra a magyar tengerparton süttetni a hasam. Akárki akármit mond, én szeretem mert nagyon sok emlék fűz oda.

Zárásul pedig egy kép:





Beleszerettem.